Villány – vörösbor fesztivál.Kocsiba be, útnak indulás. A déli lankák, dűlők mellett robogva a lezárt várost kétszer átszelve elérkeztünk a szállásunkhoz, és miután lepakoltunk, egyből indultunk be a standokhoz, hogy feltérképezzük a borterepet.
Végigjárjuk a pincesort, majd a standokat, Günzer Zoltán borai ízlenek. Külön leválasztva egy részen a „nagyok” – Bock, Gere, Tiffán. A fiatal Gere pinot noir-ja nagyon jó, az aranyáron vásárolt idősebb Gere bora ugyanebből a fajtából egyikünknek sem ízlik.
A hatodik bor után már szinte nem tudjuk megkülönböztetni a borfajtákat sem, ráadásul az álom ólomként ragadt a szememre, így öt óra körül visszamegyünk a szállásra pihenni egy kicsit, majd egy kávé után, immár P-vel kiegészülve hatan battyogunk vissza a paradicsomi helyszínre, és még a józanságból való kilibbenés előtt lenyomunk egy dodgem-meccset a hirtelen felállított vidámparkban.
Este a nagy borászok standjainál szinte kibírhatatlan tömeg, még jó, hogy délután már végigjártuk azokat. Fél órás sorban állás a Polgárnál, nem tudom, miért, de idehúzott, idevonzott valami, megkóstolom a Polgár cuvée-t, és máris tudom, miért kellett idejönnöm. Másnap fel is mászunk Polgárékhoz, és mindannyian veszünk valamit.
Lila fogakkal és vörös nyelvvel térek haza, majd felbontom az Ősi pincészet vörös cuvée-jét, és ott folytatom, ahol szombaton elkezdtem...
