A Kárpátia étterem tényleg csapnivalóan rossz volt, ezt nem lehet szépíteni, életem legszánalmasabb éttermi élménye. Elkorcsosult slágeres élő cigányzene, turistás bőgővonópróbálgatással, apró féltenyérnyi adagok, késsel elvághatalan (!) kacsa, az én mangalicaszűzem satnyább anyám és néhai nagyapám isteni malacsültjénél, a desszertem pedig, a mascarponés eperkrémmel töltött kis kosárkák akár ott se kellett volna, hogy díszelegjenek a tányéron, mert így se vettem észre őket jobban, annyira pirinyók voltak.
2008. április 3., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)