illetve egy hideg gyümölcsleves sorbettel. Tudtommal a fagylaltot is helyben gyártják, engem a Carte D'or-os citromfagyira emlékeztetett, kicsit édes volt, ami nem lett volna baj, de maga a leves is a nyers sűrűségében, ami erény volt, de mégis túl édes volt. 
Már szélesre húztam a számat, mint a sűrű meggylé, olyan volt. Ha nem lett volna ennyire édes, akkor kellemes élmény. A paprikaleves kifogástalan volt, hideg és izgalmas, mégis jól ismert ízű és lágy.A főétellel kicsit mellélőttem, kolozsvári húsba göngyölt szűzérme vajas zöldbabbal volt a választásom.
Finom volt, de számomra unalmas, bár a szalonna sokszor elnyomja az ízeket, a hús puha volt, és omlós, a zöldbab néha csikorgott a fogam alatt, de éppen jóllaktam, 
de hiányérzetem volt az ízek tekintetében. Megkóstoltam a káposztás sertéskarajt kovászos kenyérmártással,
ami egyszerű étel ugyan, de jobban felderített, mint a szűzérme, jól meglocsoltam a káposztával megtömött húst a kenyérmártással.
Desszertnek Hugi almatortáját kértem fahéjmártással,
igazi házi ízek, kicsit tolakodó és tömör, de harmonikus, de valami miatt ennél is hiányérzetem volt, bár minden rendben volt a tortával, és feltette az i-re a pontot, jól is laktam, de azért még belekóstoltam a Repce fagylaltba zöldalmás pitével, ez mindent vitt. A fagyi repcemézből készült, a pite vékony és roppanós, tetején zöldalmacikkelyekkel, friss, naturális és remek. 
Jól lakottan folytattuk az utunkat, de valószínű még megér pár próbát a hely, hogy a hiányérzetemet kiradírozhassam...
