Végre újra a rég nem látott Lánchíd söröző, éppen azzal a pincérrel, akit szeretek, olyan kedves, és nem a vendégek kedvéért, hanem tényleg...Szeretem ezt a helyet, az illatot, ami mindig ugyanaz, és jó, a mindig friss, másféle virágot, most mályva színű liliom.
Voltunk már itt lelkizni, borral leönteni az abroszt, lányságot búcsúztatni a görög mazsolaborral, Mavrodaphnéval.
Figyelni a törzsvendégeket, az emberek mozdulatait, hogy vajon ki miért jár ide... Vagy csak figyelni az utcát, és a rajta kopogó esőt, vagy szimatolni a nyár vége fülledt illatát. Ide mindig jó bejönni, ülni, inni, merengeni vagy világot megváltani, körözöttes kiflit enni és nézni a fényképeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése