Idegenkedem ettől a konyhától, még nem ettem jó indiait, kicsit csüggedten érek a helyre.A légkör kimondottan barátságos, kicsi hely, miénk egy nagy asztal, és fent az emeleten van még pár embernyi hely.Kijönnek a magyar pincérek, ami kicsit csalódással tölt el, de a mosdóba kifele menet belebotlok egy hihetetlenül, már szürreálisan mosolygó indiai férfival, aki tovább hajt az irányomban. 
A mosdó stílusos, indiai motívumokkal, anyagokkal.Visszaülök a helyemre, és kihozzák az italomat, rózsaszirupos limonádét, és még inkább rájövök, mennyire odavagyok a rózsás dolgokért, italokért. Nagyon finom, úgy szürcsölöm, hogy közben azt kívánom, bár sose fogyna el. Akkor végigfut az agyamon, hogy megint befeszítettem magam, és szándékosan állok talán ellen az indiai gasztronómia csábításának, de az este további része bebizonyítja, hogy nem így van.
Előételnek kapunk egy vegyes tálat, samosával, pakorával, eddig minden rendben, nagy étvággyal fogyasztjuk el tízen a három tálat. Majd főételnek szintén egy vegyes kóstolótálat kérek, amiben elvileg van vajhal, marha, bárány és csirke. A hal isteni, megfelelően fűszerezett és omlós, jól illenek hozzá a mártások, de a többi szinte mind csirke, amitől meg akartam óvni magam. Elkélnek a mártások, mert a húsok szárazak, ellenben a szószoktól bizarr színük van,zöld, és piros.
Mikor megkérdezem, melyik a marha, a pincér rámutat egy hófehér húsdarabra, amit meglepetten konstatálok, és szerintem ugyanúgy csirke volt az is, mint a többi hús a tányéromon, kivéve az apró kolbászszerűséget, ami valószínűleg a bárány.A desszert remek, keleties és édes, mézzel csurgatott és mézben áztatott. Vegyes érzésekkel hagyom el a helyet, de a színek a szemem előtt táncolnak még sokáig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése