2009. február 27., péntek

Olasz est - alap olasz ételek

Megint összejöttünk, a lányokkal már kora délután, a fiúk később csatlakoztak, hogy egyenek. Olasz ételeket készítettünk, mondhatjuk, hogy az alap olasz ételeket.

Előételnek bruschettát, de a feltétek elkészítése elég sok időbe telt,

volt májas-gombás, pestos, sima fokhagymás olaj, paradicsomos-kakukkfüves és olajbogyós-mozarellás-bazsalikomos. Friss bagettszeleteket sütöttünk pirosra hozzá. Capresevel ettük. (bazsalikom, paradicsom, mozarella)






Aztán az első főétel gnocchi volt, márványsajtos-diós szósszal, az íze kissé kesernyés, megosztott minket, van, akinek nagyon ízlett, van, akinek egyáltalán nem. Én a kesernyéssége miatt az utóbbi csoportba tartoztam.






Aztán jött az eredeti lasagne, aminek a receptjét a bűvös szakácsról szedtem (http://buvosszakacs.blog.hu/2008/10/23/lasagne_al_forno"), marhanyakból csináltuk, és a csillagánizstól meg a szegfűszegtől édeskés íze lett, és olyan sötétbarnás, ha színnel kéne kifejezni. Nekem közelebb áll a szívemhez a "magyaros" változat, darált sertéscombból, édeskés és mentolos fűszerek nélkül, de érdekes ízhatás volt.



A desszert pedig pannacotta, karamell szósszal, csak úgy etette magát, még most is összefut a nyál a számban, ha az ízére gondolok.

Mackó cukrászda - Veszprém

Újra cukrászda. Mackó cukrászda, Veszprém.
Kedves kis cukrászda, nem cirádás, inkább barátságos, kis asztalok, a pult mellett oldalt kancsó és pohár, a kancsókban víz, eszembe jutottak a régi iskolás menzaidők, ettől még jobb hangulatom lett a sütizéshez. Minden nagyon friss, az isler kicsit más, barna, kívül-belül, a tészta is kakaós. De porhanyós. A diós mignon isteni, mikor beleharapok, a szemem előtt táncolnak a valódi diódarabok, semmi műaroma. A puncsdesszert is porhanyós, omlós, friss, még szinte olvad rajta a máz.

2009. február 15., vasárnap

Klassz étterem

Este Klassz étterem. Laza kiszolgáló sereg, talán kicsit felkészületlen. Az étlap lehet, hogy gyakran változik, de körülbelül 6 fogás közül választhatunk. Tízen vagyunk, és körülbelül 5 percbe telik, míg a pincér egyenként leteszi elénk a kenőkést, és a többi evőeszközt. Kérünk egy üveg bort, nekem töltenek utoljára, és két cseppet kapok a poharamba. Sült mangalica tarját kérek szalonnás árpagyöngyös rizottóval, paprikamártással. A hús rettentően zsíros, a fele mócsing, a köret pedig szintén nagyon olajos. Bírom a zsíros ételeket, de ez még nekem is sok. A tányér szélén öntetcsíkok, a tányér legalább meleg.

Desszert: Narancsos cremé brulée. Bár a narancsot nem érzem nagyon benne, a desszert kiváló. Karamellizált tetejű, krémes desszert, szinte abbahagyhatatlan. Sajttorta: friss, kívánatos tortaszelet, eltalálva.
Mindent összevetve csalódottan ücsörgök a vacsora végén, hiányérzettel.