Wang mester konyhája

Nyitáskor azt gondoltuk, hogy csak a szokásos kínai étterem, nézegettük, egyszer este be is tértünk egy menüt kérni, de a napi menü már elfogyott, és csalódottan távoztunk. Aztán megtudtam, hogy ez Wang mester új étterme. A belsőségekre koncentrálva, mindig tele ázsiaiakkal, de kevés magyarral. Mi is bementünk, vettünk levest, főételt és desszertet.

Kértem egy Hun-tun levest, friss, vékony tésztatasakocskákban húsgombócok voltak csomagolva, lágy volt és finom. az erős-savanyú leves pedig merőben más volt, mint a gyorséttermekben, a megszokott nyák hiányzott a levesből és élvezettel ettem azt is.


Azután - mivel a szecsuáni konyha alapból csípős, amit én csak kis mértékben bírok - kikértem a pincér tanácsát, és zöldhagymás marhát rendeltem, tésztával. Csak faltam, különleges és nagyszerű ízek találkoztak a számban. Az apró marhafalatok omlósak és ízletesek voltak, és kicsit se szálasak vagy szárazak. a zöldhagyma feldobta, a tészta pedig igazán illett hozzá. A mogyorós csirke számomra kicsit unalmas volt, de az is ízletes.


Desszertnek tangyuan-t kértem,
és különleges élményben volt részem.

A tangyuan folyadékban úszott, apró kerek kis gombócok, fekete szezámmal töltve. Amint kivettem a vízből, kocsonyásan összeestek a gombócok, és ráharapva odaragadtak a szájpadlásomra.







Wanghoz tehát bármikor, máskor is.