Karácsony

Karácsonykor nálunk 24-e este borlevessel indul a vacsora, fehérborból, habosan, majd a halászlé, idén gyufatésztával, ezt követi a hagyományos menü, a rántott ponty és sertésszelet. A köret majonézes és zelleres krumplisaláta, majd desszertnek a beigli.
Ilyenkor előkerül a régi családi étkészlet, az ezüst evőeszközök, a porcelán tányérok és csészék, a sorszámozott szalvétagyűrűk, monogrammal.

A kanál hatalmas, alig bírjuk a szánkba venni, de mindennek megvan az összehasonlíthatatlan hangulata.





De a 25-ét talán még inkább várjuk, mert akkor van kacsa,










párolt lilakáposztával,










zsírban megforgatott főtt reszelt krumplival,







és a megmaradt salátákkal.

Kiskakukk

Csúszós, csatakos úton végigsomfordálunk, és végre megérkezünk az esőben a Kiskakukk Étterembe, ahol bekísérnek az asztalunkhoz, bajszos pincérünk kicsit megvárat, miután otthagy minket, mert még időt kérünk. Kiválasztom a bort, a többiek a rövidet, és beleeszem a maceszgombóccal gazdagított húslevesbe, ami nem egy hatalmas ízélmény, egy közepes langyos levest kapunk.
Van benne hús, szálas.

Majd a többiek fügével töltött pulykamellet rendelnek mandulás krokettel, párolt brokkolival és burgundy mártással, ami mindenki tetszését elnyeri, én pedig magyaros szűzérméket.
Lecsós kisütött krumplival kapom, de az érme kétséges, több, mint valószínű, hogy nem szűzérméről van szó... A magyaros ízekhez hozzátartozik az erős paprika, de amit leemelek az adagomról, még az erőset bíróknak is nagy kihívás. Már paprika nélkül folytatom az evést, de percenként fújok orrot, nekem túl csípős az étel, és bár finom lenne, nem tudom emiatt élvezni.
Nem telek el a fogással, de kérem a desszertet. Csokiszuflé narancsöntettel, ez már látványra szebb, hitelesebb, de a szuflé inkább süteményszerű, a narancsöntetbe pedig belekeveredhetett a másik desszert piros gyümölcsének öntete.
Kicsit házi süteményszerű íze van, a kísérletezgetőktől, nem annyira meggyőző.

A terítőt is hiányoltam, de a kakukkos óra szólt...

Citromdzsem

Karácsonyra lekvárokat, dzsemet találtam ki ajándéknak, és mivel nemrég limoncellot készítettem, citromdzsemre gondoltam a barátaimnak. Majd nekiálltam pár üveg narancslekvárnak is, aminek lehámozott héját a limoncello mintájára (lsd. lejjebb) narancslikőrnek készítettem el.

A citromdzsemet így:
Citromlekvár
Hozzávalók:
1 kg citrom
40 dkg cukor
Fél pohárnyi víz

Elkészítés: Meghámozzuk a citromot, és levágom róla a fehér részt is. 2-3 napig vízben áztatom, naponta párszor lecserélem frissre a vizet. Pár nap után apró darabokra vágom fel a gyümölcsöket, kiszedem a magjait, és azokat kidobom.
Szirupot készítek - a kevés vízhez hozzáadom a cukrot, pár perces főzés után hozzáteszem a citromdarabokat. Főzöm, amíg összeáll és besűrűsödik. Ez eltarthat akár fél vagy egy órán át is.

Ha nagyon híg marad, hozzátehetünk egy kis zselatint, de ha hagyjuk kihűlni, még tovább sűrűsödik. Üvegekbe töltjük.