Kiskakukk

Csúszós, csatakos úton végigsomfordálunk, és végre megérkezünk az esőben a Kiskakukk Étterembe, ahol bekísérnek az asztalunkhoz, bajszos pincérünk kicsit megvárat, miután otthagy minket, mert még időt kérünk. Kiválasztom a bort, a többiek a rövidet, és beleeszem a maceszgombóccal gazdagított húslevesbe, ami nem egy hatalmas ízélmény, egy közepes langyos levest kapunk.
Van benne hús, szálas.

Majd a többiek fügével töltött pulykamellet rendelnek mandulás krokettel, párolt brokkolival és burgundy mártással, ami mindenki tetszését elnyeri, én pedig magyaros szűzérméket.
Lecsós kisütött krumplival kapom, de az érme kétséges, több, mint valószínű, hogy nem szűzérméről van szó... A magyaros ízekhez hozzátartozik az erős paprika, de amit leemelek az adagomról, még az erőset bíróknak is nagy kihívás. Már paprika nélkül folytatom az evést, de percenként fújok orrot, nekem túl csípős az étel, és bár finom lenne, nem tudom emiatt élvezni.
Nem telek el a fogással, de kérem a desszertet. Csokiszuflé narancsöntettel, ez már látványra szebb, hitelesebb, de a szuflé inkább süteményszerű, a narancsöntetbe pedig belekeveredhetett a másik desszert piros gyümölcsének öntete.
Kicsit házi süteményszerű íze van, a kísérletezgetőktől, nem annyira meggyőző.

A terítőt is hiányoltam, de a kakukkos óra szólt...