Prágai ízek

Prágában jártunk. Gazdag kulináris élményekkel tértünk haza, rájöttem, hogy az őseim nem véletlenül voltak tótok a családi legenda szerint, mert ezeket az ízeket nagyon közel éreztem magamhoz.

Hús - általában sertés vagy kacsa, és emellé többféle köret, fehér- illetve lilakáposzta, knédli és krumpli - ízkavalkád, leöntve egy kis slivovitzával.
Az első helyen egy bohém tálat ettem, kacsával, malachússal, sertéssel és rösztivel, kenyérrel, káposztával.

A következő helyen cseh oroszlán fantázianevű tálat kértem, ami hasonlókból állt, mint az előző vacsora, kiegészülve sült hagymával, és lilakáposztával.

Limoncello - az olasz citromlikőr

Nápolyban jártamkor jegyeztem fel a limoncello elkészítési módját, és hazaérkezéskor alig vártam, hogy elkészíthessem. Akkor még lehetett kapni a patikákban fél literes alkoholt olcsóbban, de már csak kisebb adagban árusítják elég drágán. Ezért jobb híján megteszi valami tiszta ital, esetleg pálinka vagy vodka is alapszesznek.
íme a recept:



Vegyünk 5 darab szép citromot, mossuk jól meg, majd hámozzuk le a héját, de csak a sárga részt, a fehéret hanyagoljuk. A felvágott citromhéjat tegyük egy befőttesüvegbe, majd öntsük rá a fél liter alkoholt, és zárjuk jól le. Hagyjuk állni 7-10 napig, olykor rázzuk meg kicsit.


Egy hét után 375 gramm cukrot fém lábasban 8-10 deciliter vízzel összeforralunk, szirupot készítünk.


Ha kihűlt, hozzáöntöm a leszűrt citromos alkoholt, és kész is.

Kaltenberg - Bajor Királyi Étterem és Söröző

Negyedórát várunk toporogva-ácsorogva az előre lefoglalt asztalunkra, mert állítólag az asztalunknál ülő vendégek nem óhajtanak távozni. Majd végre leültetnek. Téglaborításos belső tér, labirintusos apró zugok, hangoskodó turisták. Ezen a délutánon legnagyobb ellenfeleink. Apró porszemként ülve figyeljük, ahogy az utánunk érkező spanyol csoportnak már a levest hozzák, és mire a főételt is, addigra megkapjuk italunkat, ekkorra már egy óra telt el megérkezésünk óta. Én bodzaszörp, a többiek sör. A bodzaszörp inkább szénsavas ásványvíz, néhány heves keverés után fellélegzem, elkezdem érezni a bodzaízt. Megjön a leves, az étlap szerint: bazsalikomos paradicsomleves parmezánnal. Amit pedig kapok: aranyfácán sűrített paradicsom, némi vízzel higítva és megfűszerezve, teljesen sűrűn, szerintem nem túl frissen reszelt parmezánnal.
Főételek: Vajhal rózsaborsmártásban egész főtt burgonyával. A burgonya ízetlen, a vajhal annyira nem omlós, az olajos tejszínes szósszal hamar befalom, és éhesen várom, hogy a többiek is végezzenek. A desszertet otthon fogyasztjuk el, fel akarnak ajánlani ingyen réteseket, de nem fogadjuk el, már látványra sem kecsegtető.
A zenészek és a vicces, nyüzsgő pincérek a Bellevillei randevú animációját juttatják eszembe, mellettem pedig már ajánlják a címet: Magyar vagyok, nem turista – ezúttal nagy bánatomra.

Török est - török ízek

Egyik péntek este megleptük magunkat azzal, hogy baráti társaságban török ételeket készítünk, közben török zene szólt, és viszonylag hamar, még éjfél előtt tálalásra került a sor.
Kezdtük egy joghurtos báránylevessel, amit csontból és kevés húsból készítettünk, zöldségekkel, majd hozzáadtuk a joghurtot.











A főétel kebap volt.

Hagymát pirítottunk, majd megpuhítottuk rajta a lecsontozott, pár centis darabokra vágott bárányhúst,

és paradicsomlével összefőztük.






Tettünk hozzá egy különleges édeskés fűszerkeveréket.


Utána még 10 percig sütöttük forró sütőben.


A levét félretettük, a ragut pedig összekevertük mexikói zöldségkeverékkel.
Ezután kinyújtottuk a levelestésztát, majd feldaraboltuk 10-12 centis négyzetekre, ezekből lesznek majd a batyuk.

Ezeket kis pihentetés után beolajoztuk, majd újra kinyújtottuk. Megtöltöttük a húsos töltelékkel, és batyukat készítettünk belőlük négy sarkukat behajtogatva.








Tepsibe helyeztük a csomagokat, fejjel lefelé, hogy ne nyíljanak szét, megkentük tojással, majd 10 percig forró sütőben sütöttük, majd még közepes lángon, amíg meg nem pirult.









Ezután tálalunk, és a maradék hússzószt hozzáöntjük, ha maradt töltelék, mellé lehet tenni azt is.










A desszert a kedvencem, a baklava volt.
Margarinnal kikenjük a tepsit, majd lefektetünk pár réteslapot,


megkenjük azt is margarinnal, és rászórjuk a darált vagy durvára tört diót, amibe teszünk egy kis fahéjat.



Ezt pár laponként rétegelve folytatjuk, a tetejére kb 4 lapot helyezünk.





Sütés előtt háromszögekre szeljük,


majd megsütjük.





Cukorszirupot készítünk, mézet is téve bele, és a még meleg baklavára csurgatjuk.

Cafe Kör

A már lecsendesedő belvárosban megérkezünk estefelé a Café Körbe.
A falon egy nagy papírtekercs a napi ajánlattal, kissé esetlenül ugrunk fel az asztaltól, miután a pincér nyüstöl minket, hogy olvassuk el, majd megállunk egy asztaltársaság fejebúbjánál, és onnan olvasgatjuk zavartan a napi menüt.
Bélszínjava zöldborsmártással, vasalt burgonyával.
A zöldbors mártás nagyon finom, illik a húshoz, az adag ár-értékaránya nem a legjobb, egyáltalán nem lakom jól.
Kérem desszertnek a házi csokitortát, és arra vágyom, legyen hozzá málna, és lesz is,
M. Darázsfészket kér, valíliaszószzal, ami tulajdonképpen diós csiga sodóval, nem túl különleges, de alig bírom abbahagyni.
Pár hiányosság, többek között a fogpiszkáló hiánya szemet szúr, főleg miután elfogyasztottam a steak-em, és a hús rostjai megülnek a fogaim között.
De pozitívum és a titok mindenképpen a kiszolgálásban rejlik, a bélszín megérkezése után ismét odajön hozzám a pincér, hogy rendben át van-e sütve a hús.
Összességében az étterem nagyon jó, a légkör kellemes, az ételek hibátlanok hellyel-közzel, de nem adnak túl sok pluszt az életünkhöz.

Kinley Bitter Rosso - Tiszta Olaszország

Kizárólag a vendéglátóegységekben kapható a Kinley különleges itala, ha Campari Sodara vágyunk, de alkoholmentesen, vagy vissza szeretnénk idézni az olaszországi nyaralást, kóstoljuk meg a kesernyés, izzóvörös szénsavas italt, és ízlelgessük a Bitter Rossot... Amaretto aroma, pezsgés és szín...