Párizs egykor, füstös, tompa fényű kávézók, tompa tekintetű csendes és örjöngő művészek, buja cinóberpiros rúzsú nők, zongora és bágyatag érzékek. Ülnek a művészek hasadt fejjel, és kortyolgatják a zöld mérget, az abszintot...Ez a kor már visszahozhatatlan, de azért Prágában járva hoztunk haza egy üveggel, vásárolva hozzá egy speciális kanalat.
Ezt a lyukacsos eszközt hozzátámasztottuk a pohárhoz, ráraktunk egy-két kockacukrot, átcsurgattuk rajta az alkoholt, majd meggyújtottuk, és néztük, ahogy kéken égett. A karamellizált cukrot belekevertük az italba, majd felöntöttük egy kis vízzel. Prágában víz nélkül ittuk. 
A sört nem szeretem, a bor altat, a pálinka egy idő után bugrissá tesz, de az abszint az, amitől mindig jó kedvem kerekedik pillanatok alatt...http://hu.wikipedia.org/wiki/Abszint"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése