Sült kínai tészta

Napok óta kívántam már a sült tésztát, az orromban volt a kínai éttermek tésztájának illata. Vettem fél kilo kínai tésztát, kifőztem a felét, wokban olajon hagymát pirítottam, mellétettem apróra vágott habanera paprikát, hozzáadtam a vékony csíkokra vágott káposztát (kb fél fejnyit) és répát (3db), hozzádobtam 20 dkg mungóbabcsírát, meglocsoltam jó sok szójaszósszal és a zöldségeket puhára pároltam. Öntöttem alá egy kis vizet, és mikor a zöldségek még ropogósak, de már puhák voltak, hozzáadtam 3-4 gerezd összenyomott fokhagymát. Belekevertem a kifőzött kínai tésztát és jól összemelegítettem. Friss, meleg jó illatú és gyors kínai vacsorát ehettünk, jó nagy adag lett, olyan 3-4 főre elegendő és kiadós, de hamar elfogyott.

Hagymás-tejszínes-szalonnás quiche

Nézegettem a quiche recepteket, valami húsosat, szalonnásat, mégis könnyűt szerettem volna, ekkor találtam Zsófi foodblogján a következő receptet: http://kakaoscsiga.blogspot.com/2007/09/hagyms-quiche.html
4 személyre (1 piteformához)
1 adag omlós tészta
20 dkg hagyma (kb 3 jókora fej)
6 dkg húsos füstölt szalonna
4 tojás
3 dl crème fraiche (vagy fele tejföl fele tejszín keverék)
1,5 dl tej
2 ek reszelt ementáli vagy gruyère sajt
só, bors, szerecsendió

Blansíroztam a hagymát és a főtt füstölt császárszalonnát, ezt a tésztára pakoltam, összekevertem a tojást, tejfölt, tejszínt és a tejet, megfűszereztem, és beleöntöttem a formába, rá a tésztára. Csodálkoztam, hogy ennyire folyós, de betartottam a recept utasításait. A tetejét megszórtam sajttal, ami szinte mind eltűnt a folyós "krémben". Megsütöttem, gyönyörűen feljött, szép lett, a családban ízlett, de nekem túl krémes és könnyű lett, mintha valami lágy sajtot szeleteltem volna. Legközelebb nehezebb, testesebb variációt próbálok, de ha valaki könnyűre vágyik, ajánlom.

Paradicsom chutney

Indiai éttermekbe járva általában nem vagyok elájulva az ottani ételektől, már kezdtem leírni az indiait. De a barátnőm elvégzett egy indiai főzőtanfolyamot, és rittyentett nekünk pár autentikus ételt. Csináltunk együtt ghee-t, tisztított vajat, purit (indiai kenyérféle - egy a sok közül), és paradicsom chutneyt, ebbe tunkoltuk a friss purit. Na, ekkor teljesen összezavarodtam, hogy én most szeretem-e az indiait vagy sem.
Aztán a napokban a kezembe került itthon egy currys szakácskönyv, indiai ételekkel is, elkezdtem nézegetni, és rájöttem, hogy ezek az indiai étkek egészen egyszerűek, csak a fűszerezés a titkuk.
Aztán felrémlett a paradicsom chutney ízének emléke, és muszáj volt csinálnom. Remek lett, azóta is csak azt enném, tunkoljuk is naan-nal.
A recept:
Hozzávalók:
8 érett paradicsom
4 evőkanál víz - én ezt kihagytam, mert rengeteg levet engedett a paradicsom.
2 evőkanál ghí vagy növényi olaj
2 kávéskanál fekete mustármag - én barnával csináltam...
2-3 finomra vágott erős zöldpaprika - egyet használtam csak fel, az is eszméletlen erős volt.
1 kávéskanál római kömény
2 kávéskanál őrölt koriander
1 evőkanál finomra reszelt friss gyömbér
1 csipetnyi hing - ezt kihagytam.
1 evőkanál garam masala
1 kávéskanál só
4 evőkanál cukor.

A paradicsomokat forró vízbe tettem, hogy könnyebben lehúzzam a héjukat, majd felszeltem és összeturmixoltam.
Wokban kipattogtattam a mustármagot ghee-n, egy idő után muszáj volt lefedni, annyira pattogott, ezek után tegyük bele a köményt, korriandert és a frissen reszelt gyömbért, és kicsit pirítsuk. Hozzáadjuk az erőspaprikát, és azzal is pirítjuk egy keveset. Aztán a paradicsomot, megsózzuk, összekeverjük, majd fedő nélkül 20-30 percig hagyjuk főni. Utána hozzáadjuk a cukrot, és öt percig nagy lángon forraljuk, míg sűrű nem lesz a szósz. Nekem ez egy kicsit tovább tartott. Végül hozzákeverjük a garam masalát.
Lehet hozzá purit sütni:
Teljes kiörlésű búza lisztből kb fél kg. Sót teszünk bele, és összekeverjük meleg vízzel. Forró gheeben vagy olajba kisütjük, és amint feljön a ghee tetejére, azonnal le kell nyomni valamivel, levegős lesz és felpuffad, főleg, ha forró olajat kanalazunk a tetejére.

A chutney-hoz mazsolás kurkumás basmati rizst - úgy nevezett fűszeres rizst - biriani-t csináltam (bele: fokhagyma, kurkuma, gyömbér, kardamom, szegfűszeg, garam masala).

Rukolás-fokhagymás, paprikás kenyerek

Hideg vasárnap délután van, jól esett kenyeret sütni. Meleg, a héja kemény és roppanós, belül tömör, az egyik erőspaprikás, a másik rukolás-fokhagymás. Csináltam hozzá kevés fűszervajat, fokhagyma, bors, citromlé, só...

A kenyér: fél kiló teljes kiörlésű lisztbe tettem sót, összekavartam, egy másik tálba pedig a konvektorra tettem 10 perce a vízben elmorzsolt élesztőt. Az élesztős langyos vizet hozzáöntöttem a sós liszthez, összekavartam, majd cipót formálva belőle hagytam 10 percig pihenni, aztán dagasztottam. Kicsit megint pihent, majd megint dagasztás, átsimogattam olivaolajas kézzel, aztán 50-60 perce újra a konvektorra tettem letakarva, hogy dagadjon.

Utána két részre szedtem, beledolgoztam a töltelékeket, az apróra vágott száraz erőspaprikát, a fokhagymát és a felvágott rukolát, majd kicsit megint hagytam pihenni, és kenyérformájúra tapogattam, majd konyharuhában pihentettem egy fél óráig.

Előmelegítettem a sütőt magas hőfokra, és 15 percig sütöttem magas hőmérsékleten, majd 30 percig alacsonyabb lángon.
Hagytam kicsit állni, majd megkentem az illatos, meleg szeleteket fűszervajjat, és elropogtattuk...

Almatorta

Alma mindig van otthon, vagy a piacon. Az almatorta mindig hívogató desszert. Először összegyúrjuk az omlós tésztát, arányok: 3:2:1.
Én 30 dkg liszttel, 20 dkg vajjal és 10 dkg cukorral csináltam, ez pont elég a tortaformámhoz, hozzáadtam egy tojást, ezt összegyúrtam, majd a cipót folpackba csomagolva 1 órán át pihentettem a hűtőben. Addig meg lehet csinálni a rátétet, 4 közepes méretű nyári, kicsit savanykás almát meghámoztam, cikkekre vágtam, és 5 dkg vajjal meg 5 dkg cukorral 15 percig pároltam, tettem bele egy kis fahéjat is.


A tortaformát kivajazom, megszórom cukorral, és rálapogatom a tésztát, ráöntöm az almaszószt és 30-40percig sütöm.

Kistücsök - Egy kis hiányérzet

Egy meleg nyári napon, egy balatoni nyaralás alkalmával meg sem álltunk indulás után Balatonszemesig, hogy éhségünket itt csillapítsuk, a Kistücsökben. Érkezéskor a pincér odakísért az egyik üres asztalhoz, majd az étlap áttanulmányozása után kértünk házi szörpjeink mellé egy sültpaprika krémlevest illetve egy hideg gyümölcsleves sorbettel. Tudtommal a fagylaltot is helyben gyártják, engem a Carte D'or-os citromfagyira emlékeztetett, kicsit édes volt, ami nem lett volna baj, de maga a leves is a nyers sűrűségében, ami erény volt, de mégis túl édes volt. Már szélesre húztam a számat, mint a sűrű meggylé, olyan volt. Ha nem lett volna ennyire édes, akkor kellemes élmény. A paprikaleves kifogástalan volt, hideg és izgalmas, mégis jól ismert ízű és lágy.

A főétellel kicsit mellélőttem, kolozsvári húsba göngyölt szűzérme vajas zöldbabbal volt a választásom. Finom volt, de számomra unalmas, bár a szalonna sokszor elnyomja az ízeket, a hús puha volt, és omlós, a zöldbab néha csikorgott a fogam alatt, de éppen jóllaktam, de hiányérzetem volt az ízek tekintetében.










Megkóstoltam a káposztás sertéskarajt kovászos kenyérmártással,
ami egyszerű étel ugyan, de jobban felderített, mint a szűzérme, jól meglocsoltam a káposztával megtömött húst a kenyérmártással.











Desszertnek Hugi almatortáját kértem fahéjmártással, igazi házi ízek, kicsit tolakodó és tömör, de harmonikus, de valami miatt ennél is hiányérzetem volt, bár minden rendben volt a tortával, és feltette az i-re a pontot, jól is laktam, de azért még belekóstoltam a Repce fagylaltba zöldalmás pitével, ez mindent vitt. A fagyi repcemézből készült, a pite vékony és roppanós, tetején zöldalmacikkelyekkel, friss, naturális és remek.

Jól lakottan folytattuk az utunkat, de valószínű még megér pár próbát a hely, hogy a hiányérzetemet kiradírozhassam...

Porcellino Grasso - Csukott szemmel enni

Elmentünk a Kövér kismalacba, bandukoltunk fölfele, a kíváncsiság hajtott. Nagy tér, terasz, alsó szint, stílusában kicsit kevert, de alapjában véve olaszos, kockás terítő, előételnek finom focaccia, roppanós, fokhagymás, sajtos. A személyzet sok főből áll, hozzánk se mindig ugyanaz a pincér jött ki, 3-4-en szolgáltak ki az este folyamán. Az árak borsosak, úgyhogy kíváncsi voltam a vacsora menetére, vajon elégedett leszek-e a végeredménnyel. A szervíz lassú, és az első fogás elfogyasztását az is késleltette, hogy a jégeső miatt a teraszról vonulhattunk le italunkkal alulra, a fedett részbe. A személyzet készséges volt mindenben. A vacsora során fokozatosan mászott a legfelső szintig az elégedettségem.
Minestrone leves: ennek a levesnek én eddig a paradicsomos változatát ismertem, egy barátnőm istenien csinálja, kagylótésztával, kukoricával és sűrű paradicsommal, de itt a csészének csak az alján volt pár félbevágott koktélparadicsom, de gazdag volt zöldségekben, bab, brokkoli, répa, karfiol, stb. Ennek ellenére az alaplé nem volt ízletes, a leves vízízű volt. A paradicsomleves korrekt, a húsleves is. A leves tehát nem hozta meg a kedvem a vacsora folytatásához. Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a főétel, ki akartam próbálni valami ismeretlent, a fricellijükről jókat olvastam, de miután 20 perce lapozgattam az étlapot, legyőzött pizzaszenvedélyem, és egy négy évszak pizzát, quattro stagioni-t rendeltem.(Az étlapról amúgy lemaradt a quattro-ból az -u betű). Megkóstoltam a fricellit is, a tömény tészta a gnocchira emlékeztetett, kicsit lisztes és nyers tészta, hosszúkás alakban. A paradicsomszósszal finom volt, de egyszerű étel. Megjött a pizzám, paradicsom, mozarella, articsóka, gomba, rucola, prágai sonka, olajbogyó... Az első falatnál becsuktam a szemem, és alig bírtam kinyitni, csak élveztem az ízeket, mert ez a pizza lenyűgözött, jól választottam, csak úgy faltam be a pizzámat, és a többiek társalgása is morajként zúgott a fejem fölött, nem hallottam semmit. A tészta éppen jó, nem hajszálvékony, de vékony, ropogós, de mégis van súlya és töménysége, és még magában is ízletes, eszembe sem jutott otthagyni a széleket, otthoni szokásommal ellentétben. A szósz állaga pont ideális, a tészta kibírja, nem folyós, és kicsit megolvasztja, nyálkássá teszi maga alatt a tésztát, tökéletes. Az articsókáról és a tapadós gombáról ne is beszéljünk. Ötös.Éppen elég volt a mennyiség is.
Egy pár perc után rájöttem, hogy jól laktam, de olvastam a mascarponekrém sikeréről is, ezért meg kellett kóstolnom. Hivatalosan: Mascarponekrém mandulás piskótával, forró csokoládéval. Itt már szinte sírtam, hatalmas hévvel kanalaztuk ki a desszertet, a krém tökéletes, öröm volt rátalálni egy-gy darabka piskótára, ekkor az összhang teljes volt, majd a végén olvadt el a nyelvemen a desszert tetején fekvő csúszós csokoládé. Olvastam az étteremlátogatás előtt pár sort a neten erről a desszertről, amit megmosolyogtam: "Úgy tartják, függői képesek bármennyi utazni egy tökéletesen elkészített mascarpone-krémért. A rendkívül egyszerű, de pompás desszert mascarpone-sajtból, tojássárgájából, amarettóba áztatott mandulás piskótából készül forró csokival nyakon öntve. Vaníliás ízvilágot képvisel, tiramisujellemzőkkel bír, de mégsem az. " Azért az utazáson jót mosolyogtam. De azóta az alkalmat keresem, hogy újra mehessek, és ehessek ebből a krémből. A desszert is ötös.
Ezt a helyet érdemes kipróbálni, és bár az árak borsosak, 4-5ezer forintból mégis ki lehet jönni, és az élmény sokáig megmarad.

Wang mester konyhája

Nyitáskor azt gondoltuk, hogy csak a szokásos kínai étterem, nézegettük, egyszer este be is tértünk egy menüt kérni, de a napi menü már elfogyott, és csalódottan távoztunk. Aztán megtudtam, hogy ez Wang mester új étterme. A belsőségekre koncentrálva, mindig tele ázsiaiakkal, de kevés magyarral. Mi is bementünk, vettünk levest, főételt és desszertet.

Kértem egy Hun-tun levest, friss, vékony tésztatasakocskákban húsgombócok voltak csomagolva, lágy volt és finom. az erős-savanyú leves pedig merőben más volt, mint a gyorséttermekben, a megszokott nyák hiányzott a levesből és élvezettel ettem azt is.


Azután - mivel a szecsuáni konyha alapból csípős, amit én csak kis mértékben bírok - kikértem a pincér tanácsát, és zöldhagymás marhát rendeltem, tésztával. Csak faltam, különleges és nagyszerű ízek találkoztak a számban. Az apró marhafalatok omlósak és ízletesek voltak, és kicsit se szálasak vagy szárazak. a zöldhagyma feldobta, a tészta pedig igazán illett hozzá. A mogyorós csirke számomra kicsit unalmas volt, de az is ízletes.


Desszertnek tangyuan-t kértem,
és különleges élményben volt részem.

A tangyuan folyadékban úszott, apró kerek kis gombócok, fekete szezámmal töltve. Amint kivettem a vízből, kocsonyásan összeestek a gombócok, és ráharapva odaragadtak a szájpadlásomra.







Wanghoz tehát bármikor, máskor is.

Az Olimpia-jelenség

Az Olimpia most nagyon trendi, az elején szinte mindenki dicsérte, de most kezdenek előjönni a hibák. Érdekes élmény. Egy volt görög étterem,új kezekben, külső átalakítás nélkül, eredetileg az ételekre koncentrálva.

Fél nyolcra odaérünk az Olimpiába. Egy nagy tér az egész, kicsi helyen, leülünk az asztalunkhoz, és pár másodpercig rendezgetjük, hogy elférjenek a táskák, mi is és a mellettünk ülők. Megkapjuk a bevezetőt, fent van a nagy táblán a falon a mai nyersanyag, abból fogunk kapni egy menüsort, csak a fogások számát kell meghatároznunk.
Nem zabálni jöttem, de vacsorázni, bár tudtam, hogy kis adagok vannak, cukorkákat is ettem direkt otthon indulás előtt.

Várunk, majd megjön az előétel, kacsamáj, körötte mangó apró darabokban. Isteni, bár nekem mangó nélkül is az, rettentő puha, a májon kívül finoman roppanós hártya, belül pedig szinte folyik, élvezem, ahogy elolvad a nyelvemen, bár három falat után eltűnik. Megindul az emésztésem, és a savtermelésem, elkezdek kenyeret enni magában, amíg várjuk a következő fogást.

Megérkezik egy tányér sóska, buggyantott tojással és apró darabka szardellával.
Érezni a sóskán - majd később bizonyosságot is nyer - hogy nincs megfőzve, csak le van darálva, érezni a nyers sóskalevél ízét, amit gyerekkoromban imádtam rágcsálni, de most furcsa ízhatást kelt. A tojás lágy, a szardella természeténél fogva rettentő sós, kicsit külön zakatol a számban a három íz, és az éhségem csak egyre nő.
Elviszik a tányért, és én újra nyúlok a kenyerekhez.

Látom, jön végre a hús, figyelem a közeledő tányérokat, csirkét kapunk, mellet és combot, ha jól emlékszem, csont nélkül, a hús véres, és furcsa, hogy ez többeket zavar, de én mégis élvezem. Élvezném legalábbis, ha lenne bármi íze is. Naturális, és teljesen sótlan, só nincs az asztalon, de nem erőltetem, mert két perc alatt bekapom. A köret mellé viszont mennyei. Cukorborsóhéj, répa, talán egy kis alma, roppanós és energikus, eteti magát.

Aztán kapjuk a beharangozót a következő fogásnál, hogy Lajos nemrég vett egy tésztagépet, és a következő tészta már azzal készült. Szerintem a tészta túl vastag, egyszer még lehetett volna vékonyítani, de azért finom, ez a legjobb fogás számunkra, kagylóval és kétféle rákkal. A szósz lágy és finom, a kagyló és a rák iszonyúan puha és omlós, nekem, aki nem szereti az efféléket, élvezet a számba tenni ezeket. Nagyon finom.

Aztán kapunk egy mini sajttálat, három apró darab sajt van rajta, magyar sajt, kecske-, juh- és tehénsajt. A márványsajtoz gesztenyeméz, jól illik hozzá. Megennék még háromszor ennyit.

De várjuk a desszertet, közben isszuk a finom bio szederszörpöt, majd megérkezik az érdi gyümölcskenyér, csokihabbal és vaníliafagylalttal.
A gyümölcskenyér friss, nagyon vékony, és nem jelent számomra különös ízorgiát. A csokihabnál túlzottan érzem a keserű csokoládét, kicsit lehetett volna lágyítani talán, a fagyi semleges.
Hamar bekapjuk.
Érezzük, hogy mostanra laktunk jól, én néha nagy szenvedések és kenyerek megevése árán, mindenesetre érdekes és egyedülálló élmény volt, voltak finom falatok, és kevésbé jelentős ízélmények,tizenegy órakor távozunk, és azon gondolkozom, hogy tényleg nem kell elkapkodni az étkezést, de azért jobb, ha az ember valamennyire jól is lakik a fogások végeztével. Ami nekünk az utolsónál sikerült csak. De kipróbálni mindenképp megérte, különös hangulat, kiszolgálás és ízek, csak nagyító alatt...

Amerikai palacsinta

Reggelire omlett, rántotta vagy szendvics helyett laktató és finom az amerikai palacsinta. Mi a palacsintát általában ebédre vagy desszertként esszük, de a tengeren túl ez gyakori reggeli, frissen, melegen fogyasztva a legfinomabb, de hidegen nassolva is jól esik. Tapintása puha, mint a szarvasbőré.
A tésztája így készül:

1 bögre liszt
1 bögre tej
2 tojás
egy kevés olvasztott vaj
1 teáskanál cukor (a mai receptek nem írnak cukrot, de szerintem nem árt ennyi bale)
1 zacskó sütőpor
két csipet só

Egy kis vajat melegítünk a serpenyőben, és kisütjük a palacsintákat, nem kell, hogy teljesen körbeérjen, legyen kisebb, mint a magyar, de mivel nem folyós a tészta, ezért nem is folyik szét a peremig.


Ha készen vannak, együk meg melegében, csurgassunk rá juharszirupot, én tettem rá karamellszószt és csokiöntetet,


valamint a még nyers felére pakoltunk banán és almakarikákat, és utána fordítottuk meg.





Lehet sósan is csinálni, süthetünk rá bacont vagy sonkát, esetleg tojást, vagy tehetünk rá kukoricát is.

Cheesecake - Sajttorta

Egy anno Belgiumban élő barátnőmtől kaptam egy doboz speculoos kekszet, amiből remek sajttortát lehet készíteni, vettem egy rakat philadelphiát, és nekiálltam. (chilivanilia) Elővettem egy kerek tortaformát, kivajaztam, sütőpapírt tettem bele, és a kekszet (kb 30dkg) - daráló híján - a kezemmel összemorzsoltam, nem is kell, hogy nagyon apró legyen, majd összekevertem 10-12 dkg vajjal, amit előtte megolvasztottam kicsit, és erősen benyomogattam a tortaforma aljára, ezt pedig beraktam a hűtőbe, ahol összeállt és megkeményedett. 5 és fél doboz vajkrémet (ne legyen hideg) egy tálban összekevertem 15 dkg porcukorral, (ha a keksz nem édes, ahhoz is rakjunk egy kis cukrot), teszek még a tálba 1 dl tejfölt, 1 dl tejszínt és egy kis reszelt citromhéjat és a citrom levét, de nem sokat, ne legyen túl citrom ízű, és két teáskanál étkezési keményítőt, 2 egész tojást és még 3 tojássárgáját..
Összekeverem, csomómentesre, és ráöntöm a torta aljára, bele a formába. A formát becsomagolom fóliába, hogy ne legyen rajta semmi rés, majd egy forró vízzel félig teli tepsibe állítom, és így sütöm háromnegyed óráig. Ha lehűlt, beteszem a hűtőbe, és hagyom egy éjszakát vagy pár órát állni. Nagyon rá lehet kívánni, és nehéz abbahagyni, legszívesebben már másnak csinálnánk a következőt...

Mártogatós

Jön a tavasz, utolérnek minket a ropogós, finom, friss zöldségek, és még aki nem szereti őket annyira - mint pl én - az is rákívánhat egy ilyen könnyű vacsorára, mint ez a Mártogatós.
Egy kis márványsajtot összekeverek egy doboz natúr joghurttal, esetleg kefirrel, én múltkor tettem bele egy kis mustárt is, de nem kell sok, egy kis bors, és kész a mártás.

Vettem friss szárzellert, répát és piros pritaminpaprikát, de jó hozzá a kígyóuborka vagy a hosszú jégcsapretek, ezeket felvágom csíkokra, belemártogatom a sajtkrémbe, és leharapom, és élvezem, ahogy roppan a friss zöldség a fogam alatt...

Olasz est - alap olasz ételek

Megint összejöttünk, a lányokkal már kora délután, a fiúk később csatlakoztak, hogy egyenek. Olasz ételeket készítettünk, mondhatjuk, hogy az alap olasz ételeket.

Előételnek bruschettát, de a feltétek elkészítése elég sok időbe telt,

volt májas-gombás, pestos, sima fokhagymás olaj, paradicsomos-kakukkfüves és olajbogyós-mozarellás-bazsalikomos. Friss bagettszeleteket sütöttünk pirosra hozzá. Capresevel ettük. (bazsalikom, paradicsom, mozarella)






Aztán az első főétel gnocchi volt, márványsajtos-diós szósszal, az íze kissé kesernyés, megosztott minket, van, akinek nagyon ízlett, van, akinek egyáltalán nem. Én a kesernyéssége miatt az utóbbi csoportba tartoztam.






Aztán jött az eredeti lasagne, aminek a receptjét a bűvös szakácsról szedtem (http://buvosszakacs.blog.hu/2008/10/23/lasagne_al_forno"), marhanyakból csináltuk, és a csillagánizstól meg a szegfűszegtől édeskés íze lett, és olyan sötétbarnás, ha színnel kéne kifejezni. Nekem közelebb áll a szívemhez a "magyaros" változat, darált sertéscombból, édeskés és mentolos fűszerek nélkül, de érdekes ízhatás volt.



A desszert pedig pannacotta, karamell szósszal, csak úgy etette magát, még most is összefut a nyál a számban, ha az ízére gondolok.