2008. december 25., csütörtök

Karácsony

Karácsonykor nálunk 24-e este borlevessel indul a vacsora, fehérborból, habosan, majd a halászlé, idén gyufatésztával, ezt követi a hagyományos menü, a rántott ponty és sertésszelet. A köret majonézes és zelleres krumplisaláta, majd desszertnek a beigli.
Ilyenkor előkerül a régi családi étkészlet, az ezüst evőeszközök, a porcelán tányérok és csészék, a sorszámozott szalvétagyűrűk, monogrammal.

A kanál hatalmas, alig bírjuk a szánkba venni, de mindennek megvan az összehasonlíthatatlan hangulata.





De a 25-ét talán még inkább várjuk, mert akkor van kacsa,










párolt lilakáposztával,










zsírban megforgatott főtt reszelt krumplival,







és a megmaradt salátákkal.

2008. december 21., vasárnap

Kiskakukk

Csúszós, csatakos úton végigsomfordálunk, és végre megérkezünk az esőben a Kiskakukk Étterembe, ahol bekísérnek az asztalunkhoz, bajszos pincérünk kicsit megvárat, miután otthagy minket, mert még időt kérünk. Kiválasztom a bort, a többiek a rövidet, és beleeszem a maceszgombóccal gazdagított húslevesbe, ami nem egy hatalmas ízélmény, egy közepes langyos levest kapunk.
Van benne hús, szálas.

Majd a többiek fügével töltött pulykamellet rendelnek mandulás krokettel, párolt brokkolival és burgundy mártással, ami mindenki tetszését elnyeri, én pedig magyaros szűzérméket.
Lecsós kisütött krumplival kapom, de az érme kétséges, több, mint valószínű, hogy nem szűzérméről van szó... A magyaros ízekhez hozzátartozik az erős paprika, de amit leemelek az adagomról, még az erőset bíróknak is nagy kihívás. Már paprika nélkül folytatom az evést, de percenként fújok orrot, nekem túl csípős az étel, és bár finom lenne, nem tudom emiatt élvezni.
Nem telek el a fogással, de kérem a desszertet. Csokiszuflé narancsöntettel, ez már látványra szebb, hitelesebb, de a szuflé inkább süteményszerű, a narancsöntetbe pedig belekeveredhetett a másik desszert piros gyümölcsének öntete.
Kicsit házi süteményszerű íze van, a kísérletezgetőktől, nem annyira meggyőző.

A terítőt is hiányoltam, de a kakukkos óra szólt...

2008. december 20., szombat

Citromdzsem

Karácsonyra lekvárokat, dzsemet találtam ki ajándéknak, és mivel nemrég limoncellot készítettem, citromdzsemre gondoltam a barátaimnak. Majd nekiálltam pár üveg narancslekvárnak is, aminek lehámozott héját a limoncello mintájára (lsd. lejjebb) narancslikőrnek készítettem el.

A citromdzsemet így:
Citromlekvár
Hozzávalók:
1 kg citrom
40 dkg cukor
Fél pohárnyi víz

Elkészítés: Meghámozzuk a citromot, és levágom róla a fehér részt is. 2-3 napig vízben áztatom, naponta párszor lecserélem frissre a vizet. Pár nap után apró darabokra vágom fel a gyümölcsöket, kiszedem a magjait, és azokat kidobom.
Szirupot készítek - a kevés vízhez hozzáadom a cukrot, pár perces főzés után hozzáteszem a citromdarabokat. Főzöm, amíg összeáll és besűrűsödik. Ez eltarthat akár fél vagy egy órán át is.

Ha nagyon híg marad, hozzátehetünk egy kis zselatint, de ha hagyjuk kihűlni, még tovább sűrűsödik. Üvegekbe töltjük.

2008. november 29., szombat

A zöld tündér - Az abszint

Párizs egykor, füstös, tompa fényű kávézók, tompa tekintetű csendes és örjöngő művészek, buja cinóberpiros rúzsú nők, zongora és bágyatag érzékek. Ülnek a művészek hasadt fejjel, és kortyolgatják a zöld mérget, az abszintot...
Ez a kor már visszahozhatatlan, de azért Prágában járva hoztunk haza egy üveggel, vásárolva hozzá egy speciális kanalat. Ezt a lyukacsos eszközt hozzátámasztottuk a pohárhoz, ráraktunk egy-két kockacukrot, átcsurgattuk rajta az alkoholt, majd meggyújtottuk, és néztük, ahogy kéken égett. A karamellizált cukrot belekevertük az italba, majd felöntöttük egy kis vízzel. Prágában víz nélkül ittuk. A sört nem szeretem, a bor altat, a pálinka egy idő után bugrissá tesz, de az abszint az, amitől mindig jó kedvem kerekedik pillanatok alatt...

http://hu.wikipedia.org/wiki/Abszint"

Zila kávéház - Krisztina cukrászda

Hűvös estén belépünk a Zilába, végigbattyogunk a hosszú folyosón,el a sütemények előtt, leülünk a teremben a helyünkre, és kezdődhet a vadászat. Amerikai limonádét kérek, és egy kis Bolyhos ágyas cigánymeggy pálinkát. A többiek birset.
A pálinka elnyeri ízlésemet, az általam választott jobban, mint a birs.
A limonádé csak úgy itatja magát, tele gyümölcsel, cukorsziruppal édesítve, sok zúzott jéggel, csak úgy nyelem, jól esik.
Megeszünk ketten egy húslevest, (Házi húsleves velefőtt zöldségekkel, csigatésztával) érződik, hogy nem leveskocka, minden benne van, bár ettem már jobbat is, de kielégítő.

Majd kihozzák az erdei gombaraguval töltött pulykamellet gorgonzolamártással, zöldséges rizslepénnyel, burgonyalángossal.


Ránézésre kis adagnak tűnik, elszomorodom, hogy nem fogok jól lakni. De a négy tekercs elfogyasztása a harmadiknál már kihívásnak tűnik, de sikerül vele megbirkóznom.
Isteni ízek, harmóniák, a sajtmártás telitalálat a húshoz, a köret pedig szintén remek, a rizslepény friss, lágy omletthez hasonló, ízes,a burgonyalángos pedig jókora adag, és szintén ízletes.
S. úgy tűnik, megint melléfog: Szarvasragu vargányával, áfonyás glace-szal, burgonyafánkkal, ezt kéri, a szarvas rágós, és nem különösebben ízletes.
Majd jön az est fénypontja, a desszert.
Kivonulunk csapatosan a süteményes pult elé, a pincér finom noszogatására, ugyanis háromnegyed 10 van, 10-kor pedig bezár a hely.
S.-nak kérem az ország tortáját, a szilvapálinkásat, a szatmári szilvatortát, magamnak pedig csipkebogyó tortát, világújdonság mindkettő, bár több süteményt elláttak ezzel a cimkével. A szilvatorta kicsit tömény, de jó az összhang, a csipketorta pedig menyei, rég ette ilyen jót, vaníliapudingos jellegű alap, elkezdem enni, és folyik ki belőle a csipkebogyó lekvár, a teteje pedig kemény fehércsokoládé, nagyon passzol együtt a három íz. Felejthetetlen számomra. Teli hassal, mosolyogva távozunk.

2008. november 9., vasárnap

VEGA - Indiai magyarosítva - Töltött párnácska

Töltött párnácska

Tészta: 2 bögre liszt (használhatunk fehér, teljes kiőrlésű és graham lisztet is), 1 csomag élesztő, csipetnyi cukor, só, 3 evőkanál vaj (legjobb a tisztított vaj, vagyis ghí, de sima vajból vagy növényi olajjal is elkészíthetjük, de ghítől lesz igazán omlós a tészta)
Az élesztőt felfuttatjuk egy kis langyos cukros vízben. Összekeverjük a lisztet, sót, zsíradékot, majd hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt. Meggyúrjuk a tésztát úgy, hogy elváljon az edény falától. ha túl száraz önthetünk hozzá langyos vizet, ha túl nedves, adjunk hozzá lisztet. Fél órát hagyjuk pihenni, közben egyszer még átgyúrhatjuk.
Majd szakítsunk le kis gömböket a tésztából, kör alakúra nyújtsunk ki és töltsük meg a töltelékkel. Utána hajtsuk össze a kört és sodorjuk meg a végét, hogy ne jöjjön kis a töltelék.
Közepes lángon, kivajazott tepsiben süssük aranybarnára.
Tölteléknek használhatunk pirított zöldségeket, sajtot, juhtúrót, de elkészíthetjülk édesen is. Megtölthetjük darált diós-almás, túrós-mazsolás vagy mákos-meggyes töltelékkel is. Készíthetünk hozzá paradicsomos, avokádós, de pudingos, lekváros öntetet is, ízlésünktől, kedvünktől és az otthon található alapanyagoktól függően. /Era/

VEGA - Vegetáriánus töltött káposzta

Téli vegan töltött káposzta

Hozzávalók: 10 nagyobb káposztalevél, 20-30 dkg savanyú káposzta, egy rúd gabonakolbász, 1,5 bögre rizs, 2 fej hagyma, 1 csomag kapor, só, bor, bazsalikom, 4 gerezd fokhagyma, pirospaprika, olívaolaj v. napraforgóolaj, 3 dl gabonatej (rizs, szója, zab), chili

A káposztaleveleket és a szálas savanyú káposztát átmossuk vízzel és félre tesszük.

Megfőzzük a rizst. A főzővízbe teszünk egy kisebb paradicsomot félbe vágva, paprikát, petrezselyemet, egy kisebb fej hagymát, egy gerezd fokhagymát (ezeket a főzés után kiszedjük, ezért nem vágjuk apróra), fűszereket: sót, borsot, bazsalikomot. Egy másik edényben pirítunk olajon egy fej hagymát, beletesszük a gabonakolbászt, majd összekeverjük a kész rizzsel. A gabonakolbász helyett ízlés szerint használhatunk apróra vágott szejtánt vagy beáztatott szója granulátumot.

Tetszés szerint fűszerezhetjük még sóval, borssal, petrezselyemmel, bazsalikommal.

A rizst beletöltjük a káposztalevelekbe és elhelyezzük egy olajjal kikent sűtőedénybe.

Egy réteg töltött káposztalevél után teszünk néhány karikára vágott paradicsomot majd még egy réteg töltött levelet. A szálas káposztát és a maradék rizst a levelek közé szórjuk. Végül ismét ráteszünk egy réteg paradicsomkarikát, megszórjuk kaporral.

Készítünk gabonatejből egy majonéz sűrűségű mártást (lehet szójatejfölt, sűrűbb tejet használni vagy burgonyakeményítővel sűríteni). Ahhoz képest, hogyan fűszereztük a töltött leveleket, tehetünk a mártásba még ízlés szerint pl. pirospaprikát, chilit, kaprot, sót, borsot, aprított fokhagymát. Ráöntjük a szószt a levelekre. Közepes hőmérsékleten kb. ¾ órát lefedve pároljuk, majd további negyed órát fedő nélkül sütjük. /Era/

2008. október 26., vasárnap

Prágai ízek

Prágában jártunk. Gazdag kulináris élményekkel tértünk haza, rájöttem, hogy az őseim nem véletlenül voltak tótok a családi legenda szerint, mert ezeket az ízeket nagyon közel éreztem magamhoz.

Hús - általában sertés vagy kacsa, és emellé többféle köret, fehér- illetve lilakáposzta, knédli és krumpli - ízkavalkád, leöntve egy kis slivovitzával.
Az első helyen egy bohém tálat ettem, kacsával, malachússal, sertéssel és rösztivel, kenyérrel, káposztával.

A következő helyen cseh oroszlán fantázianevű tálat kértem, ami hasonlókból állt, mint az előző vacsora, kiegészülve sült hagymával, és lilakáposztával.

2008. október 22., szerda

Limoncello - az olasz citromlikőr

Nápolyban jártamkor jegyeztem fel a limoncello elkészítési módját, és hazaérkezéskor alig vártam, hogy elkészíthessem. Akkor még lehetett kapni a patikákban fél literes alkoholt olcsóbban, de már csak kisebb adagban árusítják elég drágán. Ezért jobb híján megteszi valami tiszta ital, esetleg pálinka vagy vodka is alapszesznek.
íme a recept:



Vegyünk 5 darab szép citromot, mossuk jól meg, majd hámozzuk le a héját, de csak a sárga részt, a fehéret hanyagoljuk. A felvágott citromhéjat tegyük egy befőttesüvegbe, majd öntsük rá a fél liter alkoholt, és zárjuk jól le. Hagyjuk állni 7-10 napig, olykor rázzuk meg kicsit.


Egy hét után 375 gramm cukrot fém lábasban 8-10 deciliter vízzel összeforralunk, szirupot készítünk.


Ha kihűlt, hozzáöntöm a leszűrt citromos alkoholt, és kész is.

2008. október 20., hétfő

Kaltenberg - Bajor Királyi Étterem és Söröző

Negyedórát várunk toporogva-ácsorogva az előre lefoglalt asztalunkra, mert állítólag az asztalunknál ülő vendégek nem óhajtanak távozni. Majd végre leültetnek. Téglaborításos belső tér, labirintusos apró zugok, hangoskodó turisták. Ezen a délutánon legnagyobb ellenfeleink. Apró porszemként ülve figyeljük, ahogy az utánunk érkező spanyol csoportnak már a levest hozzák, és mire a főételt is, addigra megkapjuk italunkat, ekkorra már egy óra telt el megérkezésünk óta. Én bodzaszörp, a többiek sör. A bodzaszörp inkább szénsavas ásványvíz, néhány heves keverés után fellélegzem, elkezdem érezni a bodzaízt. Megjön a leves, az étlap szerint: bazsalikomos paradicsomleves parmezánnal. Amit pedig kapok: aranyfácán sűrített paradicsom, némi vízzel higítva és megfűszerezve, teljesen sűrűn, szerintem nem túl frissen reszelt parmezánnal.
Főételek: Vajhal rózsaborsmártásban egész főtt burgonyával. A burgonya ízetlen, a vajhal annyira nem omlós, az olajos tejszínes szósszal hamar befalom, és éhesen várom, hogy a többiek is végezzenek. A desszertet otthon fogyasztjuk el, fel akarnak ajánlani ingyen réteseket, de nem fogadjuk el, már látványra sem kecsegtető.
A zenészek és a vicces, nyüzsgő pincérek a Bellevillei randevú animációját juttatják eszembe, mellettem pedig már ajánlják a címet: Magyar vagyok, nem turista – ezúttal nagy bánatomra.

2008. október 4., szombat

Török est - török ízek

Egyik péntek este megleptük magunkat azzal, hogy baráti társaságban török ételeket készítünk, közben török zene szólt, és viszonylag hamar, még éjfél előtt tálalásra került a sor.
Kezdtük egy joghurtos báránylevessel, amit csontból és kevés húsból készítettünk, zöldségekkel, majd hozzáadtuk a joghurtot.











A főétel kebap volt.

Hagymát pirítottunk, majd megpuhítottuk rajta a lecsontozott, pár centis darabokra vágott bárányhúst,

és paradicsomlével összefőztük.






Tettünk hozzá egy különleges édeskés fűszerkeveréket.


Utána még 10 percig sütöttük forró sütőben.


A levét félretettük, a ragut pedig összekevertük mexikói zöldségkeverékkel.
Ezután kinyújtottuk a levelestésztát, majd feldaraboltuk 10-12 centis négyzetekre, ezekből lesznek majd a batyuk.

Ezeket kis pihentetés után beolajoztuk, majd újra kinyújtottuk. Megtöltöttük a húsos töltelékkel, és batyukat készítettünk belőlük négy sarkukat behajtogatva.








Tepsibe helyeztük a csomagokat, fejjel lefelé, hogy ne nyíljanak szét, megkentük tojással, majd 10 percig forró sütőben sütöttük, majd még közepes lángon, amíg meg nem pirult.









Ezután tálalunk, és a maradék hússzószt hozzáöntjük, ha maradt töltelék, mellé lehet tenni azt is.










A desszert a kedvencem, a baklava volt.
Margarinnal kikenjük a tepsit, majd lefektetünk pár réteslapot,


megkenjük azt is margarinnal, és rászórjuk a darált vagy durvára tört diót, amibe teszünk egy kis fahéjat.



Ezt pár laponként rétegelve folytatjuk, a tetejére kb 4 lapot helyezünk.





Sütés előtt háromszögekre szeljük,


majd megsütjük.





Cukorszirupot készítünk, mézet is téve bele, és a még meleg baklavára csurgatjuk.